A sok makik sokáig egyetlen nagy, ámde zárt kifutóban
éltek-éldegéltek. Bár az ideális hőmérséklet biztosítása nem volt
mindig egyszerű; Kakimanó Károj minden télen telepukizta a naaaagy
hodályt. Lett is hatalmas ribillió a lemúrok között, visítozva követelték
a gondozóktól a szellőztetést. 

Igen ám! De a nagy hóóóóóóóóóóóban nem lehetett csak úgy kinytni
az ajtót s az ablakot! Még mit nem. A makiprém jól szigetel,
csak a hun hideg ellen már nem véd. Összeültek hát az állatkert bölcs doktorai,
és mert a válságnak még se híre se hamva nem volt, kiötlötték,
hogy messziföldön híres mesterekkel építtetnek diszperzites kifutót a lelkes lemúroknak.